Sztárai Mihály születési időpontja ismeretlen, 1575-ben halt meg.

Sztárai a sárospataki várúrnak, Pálóczy Antalnak udvari papjaként kezdi pályafutását. Gazdáját a mohácsi csatamezőn veszti el.

Szolgálatát annál a Perényi Péternél folytatja, aki "a protestáns vallás legrégibb bástyáját" épiti meg Debrecenben, Kecskeméten, Komáromban, Tolnán, Pápán is működött az említett Laskó mellett, ahol vélhetően legeredményesebb a szolgálata. Legtöbbször idézett vallomása szerint: "Teljes 7 éve, hogy Isten akaratából, Laskó városában, Alsó-Baranyában, török uralom alatt, hozzákezdtem Isten igéjének hirdetéséhez. Azóta a Duna és a Dráva innenső és tulsó oldalán 120 gyülekezetet alapítottam a Szentléleknek, továbbá azoknak a testvéreknek a segítségével, akik odasiettek az érett, sőt, már a túlérett termés aratására. Mindezekben a gyülekezetekben Isten igéjét egyazon értelemben hirdetik és kapják, mégpedig olyan tisztaságban, hogy sokan azt állítják, hogy olyan területeken sem találnak jobban megszervezett egyházakat, ahol Isten igéje már csaknem 30 év óta hirdettetik."

Szolgálata nem kevésbé viszontagságos, mint társaié. Munkálkodását a török sem nézi jó szemmel, gyakran a gyülekezetek asszonyai bujtatják el üldözői elől. A hanyomány szerint ebből ered a horvát nyelvterületen fennmaradt mondás: "Pap a teknő alatt, három asszony alatt."

Irodalomtörténetünk elsősorban azért tartja számon, mert mindemellett drámákat írt, s a verses feldolgozásain túl, a szent cél érdekében felhasználta a história, a postilla, a polémia, a liturgia, a mese, a zsoltár műfajait.